Vissza lehet venni Mészárosék egyik legnagyobb ékkövét: ez lesz a vagyonvisszaszerzés legnagyobb dobása

 Ha a Tisza-kormány tényleg komolyan veszi a NER-vagyonok visszaszerzését, előbb-utóbb elkerülhetetlenül eljut az MBH Bankig. Ez ugyanis nem mellékszál, nem egy átlagos vállalat, és nem is egy egyszerűen kellemetlen állami szerződés. Az MBH a Mészáros-birodalom egyik legfontosabb vagyoneleme, és sokak szemében a NER gazdasági erejének egyik központi pillére. A Válasz Online friss elemzése szerint a bank törvényes visszavétele nem politikai fantázia, hanem valóban létező forgatókönyv.

Itt nem arról van szó, hogy az állam egyszer csak megjelenik, és erőből „elveszi” a bankot Mészáros Lőrinctől és körétől. Egy jogállamban ez eleve nem működhetne így, és vállalhatatlan is lenne. A lényeg sokkal inkább az, hogy lehet-e törvényes, pénzügyi felügyeleti és tulajdonosi eszközökkel visszaszerezni az irányítást egy olyan bank fölött, amelynek létrejötte jelentős részben állami pénzből történt, majd végül magánérdekköröknél kötött ki. A Válasz Online által megszólaltatott szakértők szerint a válasz igen: lehet.

Ez nem bosszú lenne, hanem a közpénz útjának visszafejtése

Az MBH Bank története azért különösen érzékeny, mert nem egy tiszta piaci sikersztoriról van szó. A bank létrejöttében kulcsszerepet játszott az MKB, a Budapest Bank és a Takarék-csoport, amelyek mögött korábban jelentős állami jelenlét, állami pénz vagy államilag támogatott konstrukciók álltak. A Válasz Online szerint, ha ezek az állami eredetű elemek később nem kerülnek meghatározott magánérdekkörökhöz, akkor ma az állam nem nagyjából 15 százalékos, hanem akár 87 százalék körüli tulajdonosi pozícióban is lehetne a bankban. Ez önmagában is elég erős állítás ahhoz, hogy az ügyet ne lehessen egyetlen kézlegyintéssel elintézni.

A valódi probléma nem az, hogy Mészáros Lőrincnek banki érdekeltsége van. A gond ott kezdődik, ha az állam által felépített, megtisztított, feltőkésített vagy egyáltalán összehozott vagyonelemek végül úgy kerülnek magánkézbe, hogy abból az adófizetők járnak rosszul, miközben a politikához közel álló körök rendkívül jól járnak. Ezt a folyamatot lehet most visszafejteni.

A legfontosabb kérdés: ki irányítja valójában az MBH-t?

A cikk egyik legérdekesebb állítása szerint az állam első lépésként nem feltétlenül tulajdont venne vissza, hanem az irányítást szerezhetné meg újból. A pénzügyi felügyelet ugyanis vizsgálhatja, hogy a bank részvényesei és a hozzájuk kapcsolódó körök miként gyakorolják a befolyásukat, mennyire átlátható a tulajdonosi szerkezet, illetve történt-e olyan rejtett irányításszerzés, amelyet nem jelentettek be megfelelően.

Ha a felügyelet arra jutna, hogy a Mészáros-kör a hivatalosan kimutatottnál nagyobb irányító befolyással bír, annak komoly jogi következményei lehetnek. Ilyen esetben akár a szavazati jogok felfüggesztése is szóba kerülhet, ami azonnal átírhatná a bankon belüli erőviszonyokat. Ez pedig nem látványos politikai elkobzás lenne, hanem felügyeleti döntés. Éppen ezért lehet különösen veszélyes Mészárosék számára: ha az ügy jogi pályára kerül, akkor már nem elég azzal védekezni, hogy „politikai támadás” zajlik. Ilyenkor dokumentumok, tulajdonosi láncok, közgyűlési arányok, pénzügyi kitettségek és bejelentési kötelezettségek számítanak.

Varga Mihály szerepe kulcskérdés lehet

A legérzékenyebb pont az, hogy a pénzügyi felügyeleti feladatok jelenleg a Magyar Nemzeti Bankhoz tartoznak. Ez azért is különösen fontos, mert a jegybank élén Varga Mihály áll, aki a Fideszből érkezett. A Válasz Online szerint két út körvonalazódhat: vagy a jegybanki felügyelet együttműködik a kormánnyal az MBH-ügy tisztázásában, vagy a Tisza kétharmados többsége kiszervezheti a pénzügyi felügyeleti feladatokat egy külön intézménybe.

Ez utóbbi sem lenne előzmény nélküli. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete korábban önállóan működött, és csak később került az MNB alá. Vagyis a felügyeleti rendszer átalakítása önmagában nem ördögtől való; a kérdés inkább az, milyen garanciák mellett, milyen szakmai keretek között és milyen politikai céllal történne meg. Ha a cél az, hogy a kormány jogszerűen, átláthatóan és szakmai alapon vizsgálja át a NER egyik legfontosabb banki konstrukcióját, az nem hatalomtechnikai manőver, hanem elszámoltatási alapművelet is lehet.

Miért fájna ez ennyire a NER-nek?

Az MBH nem pusztán egy bank. Olyan gazdasági csomópont, amely mögött médiaérdekeltségek, nagyvállalkozói körök, állami múltú vagyonelemek és politikailag érzékeny kapcsolatok is kirajzolódnak. Aki az MBH fölött meghatározó befolyást gyakorol, az nem csupán egy pénzintézetből húz hasznot, hanem komoly gazdasági súlyt is szerez.

Éppen ezért lenne súlyos csapás, ha az állam visszaszerezné az irányítást. Nem azért, mert ettől másnap eltűnne a teljes Mészáros-vagyon, hanem azért, mert világosan megmutatná: a NER legnagyobb vagyonelemei sem érinthetetlenek. Ha egy bank, amelynek felépítésében jelentős szerepet játszottak az állami pénzek és döntések, végül jogi vizsgálat alá kerül, az üzenet az egész korábbi hatalmi elitnek szól. Nem biztos, hogy amit megszereztetek, az örökre nálatok marad.

A bank stabilitása nem játék, ezért kell hideg fej

Fontos különbséget tenni a politikai indulat és a pénzügyi felelősség között. Egy bankkal nem lehet kampányszerűen bánni. Az MBH ügyfelei, betétesei, dolgozói és üzleti partnerei nem válhatnak politikai csatározás túszaivá. Éppen ezért az állami fellépés csak akkor lehet elfogadható, ha jogszerű, kiszámítható és pénzügyileg stabil keretek között történik.

Nem a bankot kell megrángatni, hanem a tulajdonosi és irányítási viszonyokat kell tisztázni. Nem az ügyfeleket kell megijeszteni, hanem azt kell megvizsgálni, hogyan kerültek a közpénzből felépített értékek politikához közel álló magánkezekbe. Ha ezt a kormány jól csinálja, az nem gyengítené, hanem akár erősíthetné is a bizalmat. Azt üzenné, hogy Magyarországon a bankrendszer nem lehet oligarchikus játszótér, és a közpénzből felépített vagyon sorsát igenis vissza lehet vizsgálni.

Ez lehet a vagyonvisszaszerzés nagy tesztje

A Tisza előtt most óriási próbatétel áll. Könnyű kimondani, hogy vissza kell szerezni a NER-vagyonokat. Sokkal nehezebb úgy hozzányúlni egy tőzsdei bankhoz, hogy közben ne sérüljön a jogállam, ne sérüljön a pénzügyi stabilitás, és ne lehessen az egészet egyszerű politikai bosszúként eladni.

Az MBH-ügy ezért válhat történelmi jelentőségűvé. Ha a kormány képes jogszerűen, bizonyítékokra támaszkodva, szakmai úton megmozdítani ezt a konstrukciót, az egész NER-elit számára világos üzenet lesz: nemcsak a kisebb ügyek, nemcsak a látványos kommunikációs szerződések és nemcsak a túlárazott kampányok kerülhetnek elő. Hanem a legnagyobb ékkövek is.

Mészáros Lőrinc vagyona hosszú éveken át annak a rendszernek volt a szimbóluma, amelyben a politikai közelség gazdasági birodalommá alakult. Az MBH Bank visszaszerzése pedig annak jele lehetne, hogy ez a korszak nemcsak politikailag zárult le, hanem a vagyoni következményei is elkezdődtek. Ezért ütne akkorát ez az ügy. Mert végső soron nem is egy bankról szólna, hanem arról, hogy Magyarországon először valóban megpróbálják visszavenni azt, amit közpénzből építettek fel, de végül magánbirodalmak egyik legértékesebb ékköve lett belőle.

984